Slovo ljubve címmel a Törökbecse melletti aracsi pusztatemplomnál díszülés keretében ünnepelték meg Lazarevics István (Stefan Lazarević) és Brankovics György (Đurađ Branković) szerb despotákat, akik Zsigmond király kegyéből és a neki fogadott hűségből földeket kaptak a magyar királyság területén. Ám az ünnepségen már történelemhamisító módon a keresztény apátság uraiként nevezték meg őket, és kijelentették, hogy az ő idejükhöz kapcsolódik Aracs aranykora. Teljesen kihagyva a pusztatemplom magyar vonatkozását, Szent István templomalapítását, vagy épp Erzsébet királyné szerepét a jelenlegi templom felépítésében.

A rendezvényen azt ünnepelték meg, hogy 640 éve született Lazarevics István Kruševácon, 640 éve született Brankovics György Prištinában, és hogy 590 éve halt meg Lazarevics Mladenovac közelében… Igen, egyik sem Aracs szomszédságában található.

A rendezvény főszervezője a Bánáti Kulturális Központ elnöke, Radovan Vlahović az RTV-nek nyilatkozva arról beszélt, hogy léteznek olyan legendák, miszerint Cirill és Metód is megszállt Aracson Morvaországba menet. A mocsaras vidéken Szent Metód elkapta a maláriát, és Aracson lábadozott ki a betegségből. A történetben azonban sántít, hogy Metód még 885-körül meghalt, az aracsi pusztatemplom elődjét viszont csak Szent István hatalmának megszilárdítása után a XI. században építették.

A rendezvény főszervezője ezután a kumáni nagyanyját is megemlíti történeti forrásként, aki gyermekkorában sokat emlegette Angyelinát, Brankovics György szentéletű feleségét, kinek tiszteletének hagyománya úgy is megmaradt, hogy a török uralom idején közel kétszáz évig szinte teljesen elnéptelenedett a táj. Nagyjából innen is érezhető, hogy milyen komoly történelmi alapokra helyezik az Aracs kisajátítására tett erőszakos kísérletet.

Idén lesz 19. éve annak, hogy a pusztatemplomban minden évben misét szervez az Aracs Hagyományápoló Társaság, amelyre évről-évre egyre nagyobb tömegekben érkeznek a katolikus hívek. A szervezet elnöke Vajda János, (aki maga is a VMSZ tagja – a szerk) A „Mese-titkú” Aracsi Pusztatemplom című könyvében is arról ír, hogy vannak olyan törekvések, amelyek a szerb despoták által kisajátítanák Aracsot. Ám, mint rámutat, téves, sőt történelemhamisító az az állítás, hogy az aracsi templom a történelem folyamán tulajdona lehetett volna Lazarevics Istvánnak vagy Brankovics Györgynek, Birinyi Pálnak.

Aracs nem lehetett a pravoszláv urak fennhatósága alatt, hiszen apátsági templom volt. A magyar királyhoz való hűségükért valóban szereztek falvakat Magyarország területén, így például Aracs település is ilyen volt, amely azonban nem azonos a mai pusztatemplommal.

Mint tudjuk, Lazarevics István elismerte a korona fennhatóságát, és hűségéért Zsigmond magyar király a szerb despotának adta többek között Nagybányát, Munkácsot, Szatmárnémetit vagy Debrecent is, ám ezeket a településeket sem a szerb történelem melegágyainak tekintjük, és valóban épp annyi közük van hozzá, mint az aracsi pusztatemplomnak is. Később utódja unokaöccse, Brankovics György lett, aki azért, hogy a magyar király őt fogadja el a szerb trón jogos örökösének, lemondott Nándorfehérvár és Galambóc váráról a magyar uralkodók javára. Miután pedig a törökök elfoglalták Szerbiát, Magyarországra menekülhetett. Majd később, amikor hűtlenségbe esett, 1441-ben elvették tőle a magyarországi birtokait, majd csak a királytól kapott kegyelem után kapta vissza azokat. Hunyadi Jánosnak a törökellenes hadjárata során sikerült Brankovics számára visszafoglalni Szerbia nagy részét, amit az 1444-ben kötött magyar-török béke is visszajuttatott a szerb uralkodónak. Ennek fejében Brankovics Hunyadinak adományozta magyarországi birtokait. Mivel Brankovics a szultántól kapta vissza várainak nagy részét, így elárulta a magyarokat, és nem volt hajlandó részt venni Hunyadi oldalán a hadjáratban. Sőt, amikor 1448-ban a magyar kormányzó, Hunyadi Rigómezőnél vereséget szenvedett, hazafele jövet Brankovics elfogta. Szorított helyzetében Hunyadit arra kényszerítette zsarolással, hogy többek között magyarországi birtokait is visszaszolgáltassa neki. Ezt az időszakot nevezték Aracs aranykorának a megemlékezésen.

“Aracs szerb, jobban mondva szláv és szerb, valamint magyar emlékhely.” – mondta a helyszínen Nebojša Kuzmanović, tartományi titkárhelyettes. Ez persze már nem az első eset, amikor Aracsból szláv templomot csinálnának, hiszen az egyik legelismertebb délvidéki magyar régész, a törökbecsei származású Nagy Sándor is hasonlókról számolt be. Nagy Sándor tagja, és egyik vezetője volt azoknak a kutatócsoportoknak, amelyek az 1946-os, illetve az 1970-es években hosszabb ásatásokat és feltárásokat végeztek a templom területén és annak környékén.

Nagy Sándor az ásatásokról és azok eredményeiről évtizedekkel később nyugdíjas korában mesélt Matuska Mártonnak a Magyar Szó akkori újságírójának, akinek azt is elmondta, hogy az 1970-es években kifejezett utasítást kaptak a régészek arra, hogy találjanak tárgyi bizonyítékot a lelőhely ószláv jellegének bizonyítására. „Hát én sok mindent találtam, de ószláv templomra vonatkozó bizonyítékot egyet sem.” – mondta Nagy Sándor. 

Az viszont először történt meg, hogy az aracsi pusztatemplom szerb történelembe való átrablásában magyar emberek, vezető politikusok is asszisztáljanak. Ez az, amit most megtett a Vajdasági Magyar Szövetség azzal, hogy az ünnepségen megjelent többek között Pásztor István, a VMSZ elnöke, de jelen volt Ilija László, a párt törökbecsei községi elnöke, Báló Tibor, a törökbecsei helyi szervezet elnöke és Molnár Viktor a párt Óbecse községi elnöke is.

Pásztor István maga is érezte, hogy közvetlen nemzetárulást követ el és magyarellenes történelemhamisítást legitimál jelenlétével, ezért ki is emelte, hogy ez nem így van: „Abban az időben magyarok és szerbek egy oldalon álltak. Azt gondolom, azzal, hogy itt voltam, nemhogy elárultam Aracsot, hanem megerősítettem, annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a történelmet nem lehet fölülírni, nem lehet átírni, meghamisítani, a történelmet objektíven kell nézni, azzal szembesülni kell.”

A megemlékezéshez való asszisztálás a VMSZ számára azért is ironikus, mivel a színpadot nem messze emelték fel onnan, ahol korábban a VMSZ által állíttatott harangláb állt, ahol az emlékmisék alkalmával egy, a VMSZ pártlogójával díszített harangot kongattak meg, a VMSZ által szervezett buszokon a helyszínre érkezett magyar híveknek. A szentkoronánkon látható ferde keresztre emlékeztető haranglábat azonban tájidegenségre hivatkozva elbontották, a helyszínen található kopjafákkal együtt, és az máig nem került vissza.

Szimbolikus hát, hogy a szintén Délvidékhez köthető déli harangszó eltiport emlékhelyénél és Isten házának a kapujában, a délvidéki magyarság szakrális és vallási helyszínén árulta el a délvidéki magyarság politikai vezetője a magyar történelmet, és hagyott helyet annak, hogy mások tegyék rá a mancsukat arra, ami mindig a miénk volt, és amely mindörökké az is marad!

delhír