A semleges balkáni országok háborúba sodródása: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.29. 18:32 |
A Molotov-Ribbentrop paktumnak köszönhetően Európa jelentős része német, illetve szovjet befolyás alá került. A stratégiai és taktikai okokból megkötött szerződést a szuperhatalomnak számító felek egyike sem vette hosszú távon komolyan, azt csupán pozíciószerzésre, erőgyűjtésre és a végső összecsapáshoz szükséges feltételek megteremtésére igyekeztek felhasználni. Az 1940/41-es év fordulóján már nyilvánvalóvá vált, hogy a két ország közötti nagyhatalmi és ideológiai ellentétek miatt a fegyveres összecsapás elkerülhetetlen. A kérdés csupán az volt, hogy mikor és közülük melyik lesz taktikusabb és gyorsabb.
Ebben a versenyfutásban az egyik szűk keresztmetszetet a Balkán jelentette, mivel sem a németeknek, sem a szovjeteknek nem volt jelentősebb befolyásuk ebben a régióban. A "nyitott szárny" megléte a kezdeményezést felvállaló Németország számára jelentett nagyobb veszélyt. Ezt még növelte az a tény is, hogy az olaszok 1940. október 2-án indított támadása Görögország ellen teljes kudarccal végződött. A görög kérdés megoldására a német vezérkar kidolgozta a "Marita" fedőnevű támadó tervet.
|
A jugoszláv hadsereg: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.29. 18:30 |
A jugoszláv hadsereg a harmincas évek végére a térség egyik meghatározó haderejévé vált. Élén békében és háborúban egyaránt a legfelsőbb hadúr, a király állt. Az egyes konkrét ügyek előkészítésében és a döntések meghozatalában segítségére volt két politikai és katonai szervezet is. A legjelentősebb szerepet a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács töltötte be, amelyben a király elnökölt és ő mondta ki a végső szót.
A Jugoszláv Királyi Hadsereg a két világháború között az általános védkötelezettségen alapult. A katonai kötelezettség 21 éves kortól az 50. életév betöltéséig tartott. A tényleges szolgálati idő a szárazföldi erőknél 18, a haditengerészetnél 24, míg a légierőnél 36 hónap volt. A három haderőnem (szárazföldi, légi és haditengerészeti) békelétszáma 130.000 fő volt, de ezt teljes mozgósítással közel kétmillió főre is fel tudták duzzasztani.
|
Magyarországnak is színt kell vallania |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.29. 18:28 |
Az 1939 szeptemberében megalakuló Teleki-kormánynak eltökélt szándéka volt, hogy a revíziós célkitűzésnek mind teljesebb, de békés úton történő megvalósítása mellett nem enged teret a német befolyás erősödésének, megőrzi a Magyar Királyi Honvédség erejét, ütőképességét a háború végéig és jó kapcsolatokat tart fenn a nyugattal, mindenekelőtt az angolokkal. Mindezek nyilvánvalóan a háborúból való kimaradást és a konfliktusok lezárása utáni kedvező tárgyalási pozíciókat jelentettek volna. Mint ismert, ezekből semmi sem valósult meg.
|
A Magyar Királyi Honvédség ereje: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.29. 18:26 |
A Magyar Királyi Honvédség békeidőbeli állománya a következő volt:
27 gyalogezred (azaz 81 gyalog-zászlóalj)
16 határvadász-zászlóalj
238 határvadász portyázó őrs
6 gépkocsizó zászlóalj
4 hegyizászlóalj
9 kerékpáros-zászlóalj
97 tábori tüzérüteg.
6 lovas tüzérüteg
28 gépvontatású tüzérüteg
43 légvédelmi tüzérüteg
2 harckocsi-zászlóalj
2 felderítő-zászlóalj
2 páncéloszászlóalj
33 lovasszázad
9 utászzászlóalj
3 műszaki század
1 vasútépítő ezred
1 vegyiharc-zászlóalj
1 hidászzászlóalj
9 híradóezred
3 távbeszélőszázad
10 közelfelderítő repülőszázad
5 repülőezred
1 távolfelderítő repülőosztály
1 ejtőernyős zászlóalj
folyamerők
|
A Honvédség mozgósítása: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.29. 18:24 |
A vezérkar április 3-án és 4-én részleges mozgósítási parancsot adott ki. Ez vonatkozott a magyar királyi 3. hadsereg parancsnokságára, az I., a IV. és az V. gyaloghadtestekre, a Gyorshadtestre, a jugoszláv határon szolgálatot teljesítő határvadász alakulatokra, illetve a fővezérség közvetlenek közül a folyamerő dandárra, a repülődandárra, a nehéztüzérosztályokra, a légvédelmi tüzérekre, valamint egyéb híradó, műszaki csapatokra és intézetekre. Mozgósításra került a 19. miskolci gyalogdandár is azzal a céllal, hogy a Tiszától keletre fedezze és támogassa a főcsoportosítás balszárnyát (egy esetleges román rajtaütés miatt).
|
A háború első jelei: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.29. 18:22 |
A katonai megállapodásnak megfelelően a magyar vezérkar március 28-ától kezdődően számos intézkedést adott ki a német csapatok felvonulásának, az ország biztonságának és a készülő hadművelet előkészületeinek szavatolása érdekében.
A háború jelei április 6-ától már a magyar-jugoszláv viszonylatban is megmutatkoztak. A jugoszlávok megerősítették a határőr őrsöket, és megszállták az erődövet (a '20-as '30-as években a határ mentén kiépített, megerősített jugoszláv határrendszer). Nagy ütemben mozgósították erőiket, és megkezdődött a "Potiska" hadosztály ikreződése. Mindenütt lezárták a határt, megszakították a két ország közötti forgalmat és aknamezőket, akadályokat telepítettek le a közös határ teljes szélességében. A murakeresztúri és a letenyei hidakat felrobbantották, míg a többi fontos műtárgyat aláaknázták.
|
A szemben álló magyar-jugoszláv erők: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.29. 18:20 |
A magyar vezérkar által beszerzett információk alapján április 10-ére a következő kép alakult ki a jugoszláv haderőről és védelmi képességeiről:
A fordulat óta egyre nagyobb ütemben zajlott az alakulatok mozgósítása és felállítása. A behívást kiterjesztették egészen 55 éves korig, de ez vonatkozott még a népfelkelésre, továbbá az országos gépjárműpark teljes bevonultatására is. A mozgósítás után a haderő létszáma megközelíti a 2 millió főt. A Duna-Tisza közén és a Drávaközben az 1. Jugoszláv hadsereg erői gyülekeztek be. Parancsnokságuk Újvidéken települt. A hadsereg állományába 3 gyalog-és 1 lovashadosztály tartozik, az erődöket pedig 6 erőd-zászlóalj szállta meg. A vezérkar adatai alapján a "Potiska" hadosztály Őrszállás, ikerhadosztálya pedig Szabadka körzetében rendezkedett be védelemre. A 3. lovashadosztály, - mint a hadsereg második lépcsője - Topolya, Szenttamás térségében gyülekezett. Megállapítást nyert továbbá, hogy a
Tiszától keletre két hadosztály, míg a Drávaközben egy hadosztály vonult föl. Feltételezték továbbá, hogy Újvidék és Palánka térségéből újabb erők átdobása lehetséges.
|
A magyar támadási terv lényege: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.29. 18:17 |
A magyar csapatok tevékenységének alapját a 25. sz. német direktíva képezte.
A 3. hadseregparancsnok szűk törzsével április 9-én 23.00-kor érkezett meg Kiskunhalasra. Ekkor már ott tartózkodott a vezérkar futára, aki átadta a VKF (Vezérkari Főnökség) 28/Főv.hdm. 41.IV.10. sz. hadműveleti intézkedését:
"A német XLVI. páncéloshadtest Barcsról Vinkovci, a XII páncéloshadtest Temesvártól Belgrád irányába támad. Benyomás, hogy az ellenség megrendült. Helyzete a barcsi és a temesvári csoportok bekerítése folytán kritikus. Így a Fővezérség a Duna-Tisza közén szívós ellenállással nem számol. A 3. hadsereg Szabadkától nyugatra jól összefogott súllyal törje át az erődvonalakat, nyugatról kerítse be és semmisítse meg a jugoszláv erőket. A gyorsan mozgó csapatokkal lehetőleg a Ferenc-csatornától délre előretörni, mielőbb elérni a Duna vonalát és birtokba venni az átjárókat. A 11. dandár a hadsereg jobb szárnyán támad azzal a feladattal, hogy a baranyai háromszöget birtokba vegye. A bezdáni csatornatorkolat zsilipje gyorsan elfoglalandó; a vállalkozás esetleg még a hadsereg megindulása előtt végrehajtandó."
|
Támadás! - A karaulák (karaolák) elfoglalása, felzárkózás az erődövre: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.27. 13:18 |
A támadás időpontjának előrehozása jelentősen felborította az eredeti terveket. Mivel nem maradt idő a még felvonulóban lévő részek bevárására, a határátlépést a már beérkezett csekély számú erőkkel kellett megkezdeni. A csapatok így eltérő időben és készenlétben léptek harcba.
Események a IV hadtest sávjában:
1941 április 11-én délelőtt még csupán a 12. gyalogdandár 18. ezrede, a 26. határvadász-zászlóalj és három tüzérüteg volt hadra fogható. A hadtestparancsnok a tüzéreket azonnal tüzelőállásba rendelte, és azt a feladatot szabta számukra, hogy 14 órai tűzmegnyitással semmisítsék meg a 158.-162. számú őrházakat. A súlyt a 18. gyalogezred képezte, míg a 16. határvadász-zászlóaljnak szárnybiztosítás volt a feladata.
A magyar határőrök, hogy eltereljék az ellenség figyelmét, már a tüzérségi előkészítés előtt megkezdték támadásukat. Páncéltörő lövegeik 13.45-kor egy-egy lövéssel megsemmisítették a sávjukba eső két karaulát, majd rohamra lendültek. A határozott és gyors támadás meglepte a granicsárokat, és többségük megadta magát. A sötétedés beállta után három felderítő járőr az erődökig nyomult előre, ahol állófigyelésbe ment át.
A 18. gyalogezred a zászlóaljait egymás mögött sorakoztatta fel. Támadása 15.30-kor, a tüzérségi előkészítés után indult meg. A jugoszláv határőrök többnyire már az ütegek első lövései hatására szétfutottak, és csak kisebb részük fejtett ki ellenállást. A zászlóaljak egymást váltva gyorsan nyomultak előre, és 16 órára 2 km-re megközelítették az erődök vonalát. Kiküldött felderítő járőrei az akadályok előtt igen erős ágyú-és géppuskatüzet kaptak. Az ezredparancsnok gyorsan előrevonta zászlóaljait, amelyek egész éjszaka tűzharcot vívtak az ellenséggel.
|
A jugoszláv erődvonal áttörése: |
A TÖRTÉNELEM NAGY CSATÁI |
2013.01.27. 13:15 |
A 3. hadsereg csapatai április 11-én mindenütt felszámolták a jugoszláv határőrsöket, és felzárkóztak az erődvonalra. 12-én reggelre ismertté vált, hogy az ellenség az éjszaka folyamán megkezdte az erődök kiürítését. A hadseregparancsnok ennek ellenére nem engedte, hogy a hadtestek azonnal meginduljanak. Ragaszkodott az eredeti tervekben rögzített tüzérségi és légi előkészítés végrehajtásához. A hadsereg tüzérfőnöke az áttörési szakaszon négy tüzérezredet, két közepes tüzérosztályt és hat nehézüteget vonultatott fel. A légitámadásra egy német zuhanóbombázó-ezred és egy magyar bombázóosztály készült fel.
A tüzérség az eredeti terveknek megfelelően 12-én 08.00-kor megkezdte a célok belövését, majd a tüzérségi előkészítés végrehajtását. Körülbelül 300 lövés leadása után az előkészítést leállították, mert az 1. gépkocsizó dandár felderítő zászlóalja, valamint a többi járőr egybehangzó jelentése alapján beigazolódott, hogy az ellenség az erődövet kiürítette, és csak kisebb fedező erőket hagyott hátra. Az I. hadtestparancsnok kérte ugyan a légi előkészítés mellőzését is, de azt már nem lehetett leállítani. Ezért a csapatok a repülőtámadások befejezéséig állva maradtak.
A naplójelentések a német és a magyar repülők támadását igen eltérően írják le. Annyi bizonyos, hogy a német "stukák" (Ju-87 zuhanóbombázók) röviddel 9 óra után nyugati irányból érkeztek. A 27 gép közül csak pár dobott le bombát, a többi kioldás nélkül továbbrepült. Őket a magyar Ju-86-os bombázóosztály követte 7 géppel. A kötelékből két gép az erődökre, a többi tévedésből a saját csapataira - zömében a 15. dandárra - dobta le bombáit. Csodával határos módon senki sem sérült meg, ami annak tudható be, hogy a betonromboló bombák gyújtószerkezetei a mély sárban nem léptek működésbe.
Az eredeti tervek egyik változata szerint a légitámadás után került volna sor egy légideszant század ledobására Zombor térségébe azzal a feladattal, hogy vegye birtokba a Ferenc-csatornán lévő hidat. Erre azért nem került sor, mert a szállítógépek a pápai repülőtérről a terheléssel nem tudtak felszállni, így azokat a jobb minőségű veszprémi repülőtérre kellett átirányítani. A repülők támadása után az arcvonal egész szélességében megindult a támadás.
|
|